Sok évvel ezelőtt élt egy francia hölgy az asramban. Különös, misztikus jelenség volt, akinek gyakran voltak csodálatos spirituális élményei.

Egy nap Puja Swami Chidananda azt mondta  neki: „ A spirituális élmények nagyon jók, mindaddig, amíg tanulsz belőlük.” A könyvében (Ponder these truths) Puja Swami felteszi a kérdést: Ha egy könyv olvasása közben, vagy egy tanítót hallgatva spirituális felismerésre tettél szert, vajon a tapasztalás után mennyi idővel  kell a gyakorlatba átültetni a megélteket? 

És a válasz: A spirituális felismeréseket azonnal át kell ültetni a gyakorlatba.

Mi a célja minden spirituális gyakorlásnak? Mi célt szolgálnak a spirituális élményeink, felismeréseink? Egyetlen egy célt szolgálnak, hogy rájöjjünk: csak Isten létezik.

Érdekes módon sokan közülünk a spirituális életünket külön kezeljük, elválasztva a világi életünktől.  Elvégezzük a spirituális kötelezettségeinket, de a spirituális tudásunkat már nem feltétlenül alkalmazzuk az életünkre, amikor a világi kötelezettségeinkkel foglalkozunk.

A spirituális tudásunkat ne a jövőre tartogassuk, a jelen pillanatban kell hasznát vennünk annak, amit felismertünk. Isten minden problémára megadja a választ, de az igazságot tudnunk kell használni a probléma megoldásához.

Isten neveinek ismételgetése, nem csak spirituális gyakorlat, melynek segítségével hidat építünk a transzcendentális világhoz, hanem mint ahogy az írások mondják: a név és Isten egy. Isten neve a mindennapi életünkben állandó emlékeztetőül szolgál. Emlékeztet minket arra, hogy minden, amivel foglalkozunk, isteni természetű. Jelenjen meg az a külvilágban, vagy a belső világunkban, legyen bár szattvikus természetű, vagy radzsaszikus, vagy akár tamaszikus – minden csak Isten.

A spirituális tapasztalataink, spirituális felismeréseink valódi küldetése, hogy a mindennapi életünkre is hatással legyenek. Ezért vannak spirituális élményeink, ettől lesznek nagy erejűek és ezért tudják megváltoztatni az életünket.