Sok évvel ezelőtt hívek egy csoportja érkezett Svájcból, hogy meglátogassák Gurudev-et. Valószínűleg egy méltóságteljes szentre számítottak, de aznap reggel Gurudev folyamatosan csak tréfálkozott. A hívek csalódottan távoztak. Egy másik alkalommal Dél-Indiából jöttek látogatói. Megálltak Gurudev irodájának ajtajában és félelmükben remegni kezdtek. Gurudev a legteljesebb alázattal azt mondta nekik: „Kérlek, lépjetek beljebb! Semmiben sem különbözöm tőletek.”    

Mindannyian elképzeljük valahogy az Istenit. 

Puja Swami Chidananda mindig megpróbálta lebeszélni az embereket arról, hogy magasabb székre ültessék, sokkal szívesebben ült a földön. Krishnáról jól tudjuk, hogy avatar volt, igazi isteni inkarnáció. Felfoghatatlan nagyságot jelenthet ez számunkra, de ha félretesszük a csodákat, melyekre képes volt és az életére tekintünk, mást is látunk: Éjfélkor született, alázatos falusi emberek nevelték, tehenekre vigyázott és amikor eljött a nagy csata ideje, kocsihajtóként dolgozott, a nap végén  pedig ő gondozta, ő mosta le a lovakat.

Más részleges isteni inkarnációk tettei is nagyon látványosnak tűnnek így, vagy úgy, de még a Bhagavad Gítá is, amit maga az isteni Krishna adott nekünk, és amelyet az Upanisádok krémjének, esszenciájának tartanak, lényegében nem más, mint sok más írás tanításainak ismétlése. Nem különösebben eredeti, se nem lélegzetelállító, mégis ez az az írás, melyet mindnyájan nagyra értékelünk, a nagy tanítót Krishnát pedig, aki a Gítát ránk hagyta, a legnagyobb avatarnak tartjuk.

Spirituális életünkben szeretünk sikereket elérni és ez nem is baj, amennyiben ez a motiváció kitartó gyakorlásra inspirál bennünket. A spirituális élet valódi célja azonban, hogy elengedjük követeléseinket és ne gyűjtsünk többet a már meglévőkhöz.

A spirituális gyakorlás célja, hogy minél egyszerűbbé, alázatossá váljunk, olyanná, mint a gyerekek. Valahol, lényünk legmélyén már most mindannyian avatarok vagyunk. Tiszta, isteni lények. Csak az önhittség jelenti számunkra a problémát. A spirituális élet nem arra való, hogy még elbizakodottabbá váljunk, hanem, hogy lassan, lépésről-lépésre elengedjük minden fontosságérzetünket. Gurudev és Puja Swami Chidananda élete arra is példa, emberi lényként hogyan lehet megszabadulni minden önhittségtől.

Ha Krishnához imádkozunk, gondoljunk az életére, egyszerű gyerekkorára, a játékosságára és emlékezzünk arra, hogy a spirituális élet igazi fokmérője az egyszerűség, az alázat és a gyermeki természet.