Az emberben néha felmerül a kérdés: Ha már sokszor megszülettünk, miért nem emlékezünk az elmúlt életeinkre?

Esténként elalváskor elveszítjük a tudatosságunkat. Úgy is mondhatjuk, hogy együtt halunk meg a nappal. A következő reggel felébredünk és emlékszünk az (előző) életünkre. De a többi életünkre vajon miért nem?

Valójában azonban mégiscsak vannak emlékeink az előző születésinkről. A DNS-ünkben tároljuk őket, és a karmánkon keresztül találkozunk velük. A jelenlegi életünkben a velünk történt eseményekre adott válaszaink mind a régmúlt tapasztalataiból táplálkoznak. Így bár konkrétan nincsenek, de mégiscsak vannak emlékeink az előző életeinkről

Tudatosan nem emlékezünk az előző születéseinkre és ebben rejlik a jelenlegi életünkre vonatkozó tanítás: Az a feladatunk, hogy ebben az életükben tanuljunk meg a jó mellett dönteni, hogy megtanuljuk eldönteni mi az igaz, és mi a hamis.

A Biblia azonban óva int az ítélkezéstől.

Az ítélkezés alapja a kondicionáltság. Azon alapszik, hogy mit szeretünk, mit utasítunk el az életben. Ezzel szemben a megkülönböztetés mindig aktuális, friss, új, arra a kérdésre keresi a választ, vajon mi az igaz? A megkülönböztetés pozitiv hozzáállást biztosít az élethet, míg az ítélkezés, a szeretem, nem szeretem kondícionált válaszai negatív színezetet ad az életünknek.

Bölcs emberek azt tanácsolják, hogy éljünk egy napig tartó életeket. Gurudev arra kért bennünket, hogy mindennap, vagy akár egy nap többször is, ajánljunk fel mindent Istennek. Mielőtt este elaludnánk, vegyünk spirituális fürdőt és ajánljunk fel mindent Istennek. Engedjük el az egész napot, és kezdjük el úgy a következőt, hogy az előző nap minden maradványát lemostuk magunkról. Minden aznapi ítéletünket, minden élményünket lemostuk és felajánlottuk Istennek.  Az emlékek ott lesznek a tapasztalatban, de az új nappal már úgy találkozunk, mint egy új élettel.

Megkülönböztetünk, de nem ítélünk. Frissek és újak vagyunk, nem állottak. Ezért mondhatta az isteni Krishna, hogy ne törődjünk a cselekedeteink eredményeivel.

Természetes, hogy sikeresen szeretnénk ellátni feladatainkat. Szeretnénk jó eredményeket elérni. Amikor azonban megtettük, amit kellett, az elvégzett munkát el kell hogy engedjük, a cselekedeteink gyümölcsét pedig Istenre kell hagyni.

A megkülönböztetés spirituális tevékenység. Igyekszünk eldönteni, hogy mi a jó, mi a rossz, mi az igaz, mi a hamis, de mindezt friss szemlélettel tesszük. A cselekedeteink gyümölcsét pedig el kell hogy engedjük, hiszen nem vihetjük magunkkal teherként a következő napra.

Jézus azt mondta: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképp nem megy be abba.”

Egy gyermek pedig minden új napra frissen ébred.